ha nagyon teátrális akarnék lenni - és miért ne akarnék, hiszen kellően hatásvadász -, akkor egy Buddha idézettel festeném fel a helyzet hangulatát, miszerint:

"A győzelem gyűlöletet nemz, mert a legyőzött boldogtalan."

régi, szocialista állami vállalati környezetben elmondhatnám, hogy előléptettek. mivel nem a régi szocializmusban, hanem egy ultramodern böszme multi leányvállalatánál dolgozom, fogalmazzunk úgy: felelősségteljesebb, bérben és erkölcsi elismerésben is magasabb pozícióba kerültem az uborkafán. természetesen kellően utál ezért az a szűk kör, akik önmaguk feljebb léptetését tartották volna evidensnek... 4 éve vagyok a cégnél, míg ezek az ominózus "rajongók" tizen-huszoniksz éve is már: valószínüleg - szintén a jó kis szocialista állami vállalati séma alapján - ezért tartották biztos befutónak magukat helyettem. helyettem - szerintem fel se merült egyikükben sem, hogy én egyáltalán szóba kerülhetek, hiszen az ő felfogásukban nem a tudás, az egyéni képességek, csupán a cég kötelekében eltöltött évek számítottak.

tévedtek

ha 18 éves koromban mutattak volna nekem egy villanásnyi képet a mostani életemből, elégedett lettem volna vele? vajon motiváló hatású lett volna a megvalósítására, vagy netán elkerülésére?

nem tudom

de egyik ez-idáig elkövetett hibámat se cserélném el semmire. biztos vagyok benne, hogy mindnek szerves szerepe volt abban, hogy olyan vagyok, amilyen. és vagyok annyira egoista, hogy ennek egyetlen szeletkéjéről sem mondanék le.