ha nagyon teátrális akarnék lenni - és miért ne akarnék, hiszen kellően hatásvadász -, akkor egy Buddha idézettel festeném fel a helyzet hangulatát, miszerint:"A győzelem gyűlöletet nemz, mert a legyőzött boldogtalan."régi, szocialista állami vállalati környezetben…

ha 18 éves koromban mutattak volna nekem egy villanásnyi képet a mostani életemből, elégedett lettem volna vele? vajon motiváló hatású lett volna a megvalósítására, vagy netán elkerülésére?nem tudomde egyik ez-idáig elkövetett hibámat se cserélném el semmire. biztos vagyok…