ha 18 éves koromban mutattak volna nekem egy villanásnyi képet a mostani életemből, elégedett lettem volna vele? vajon motiváló hatású lett volna a megvalósítására, vagy netán elkerülésére?

nem tudom

de egyik ez-idáig elkövetett hibámat se cserélném el semmire. biztos vagyok benne, hogy mindnek szerves szerepe volt abban, hogy olyan vagyok, amilyen. és vagyok annyira egoista, hogy ennek egyetlen szeletkéjéről sem mondanék le.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.